Sokszor álmodom, hogy terhes vagyok, szülök, vagy babázom. Van, amikor teljesen életszerű álmok ezek, máskor kicsit abszurdak, de az eddigi legbizarrabb a múlt hétvégi volt.

Talán fontos az előzmény is: aznap a férjem családjával ünnepeltünk egy szüinapot. Szinte végig a férjem unokatesójával és az ő feleségével beszélgettünk. Szó volt a babavárásról is, persze kibeszéltük az újonnan bejelentett családtámogatási rendszert, illetve a lány anyósát, aki mindenfélét elhisz, amit a neten olvas. És persze rengeteget ettünk. Aztán ez az egész egészen furán állt össze a fejemben :)

Azt álmodtam, hogy mindenórás terhes vagyok, közben abban a pici garzonlakásban éltem, ahol főiskolás koromban. Onnan tudtam, hogy szülni fogok, hogy kis énekesmadarak érkeztek az ablakpárkányra tömegével, hogy kísérjék a szülésemet, én pedig egy bulit is meghirdettem, ahová mindenki azért jött, hogy ott legyen, amikor szülök. Vadidegen, borozgató, nevetgélő emberek nyüzsögtek a lakásban, amikor egyszer csak betoppant Rogán Antal egy nagy nejlonszatyorban mindenféle kacattal, mondván, meghozta nekem a kormány családtámogatási csomagját. Elkezdtem turkálni a kacatok között, és kiakadtam, mert nagy szükségem lett volna egy gombelemre, de az nem volt benne. Tóni erre telefonált egyet, és máris megérkezett Pataki Attila, aki átnyújtott nekem egy csomag gombelemet. De figyelmeztetett, hogy ne működtessek vele mikrósütőt, mert a sugárzás árthat nekem és a babának. Ezután rádöbbentem, hogy aznap mégsem fogok szülni, ezért mindenkit hazaküldtem a buliból, és felébredtem.